Gábor Zsolt

Azon merengtem a minap a reggeli kávé közben, hogy egy globális “shutdown” küszöbén, vajon milyen szerep hárul a beszerzőkre, az ellátási láncban dolgozókra. Arra jutottam, hogy a feladat kettős:

Egyrészt, ha a termelés működik, akkor BIZTOSÍTANI AZ ELLÁTÁST. De vajon van-e a krízis helyzetekre kockázat kezelési tervünk? Megértettük-e az elmúlt évek konferenciáin, szakmai tréningjein ennek fontosságát? Elkészítettük-e ezt közösen a belső ügyfelekkel? Vagy ha nincs, akkor van-e olyan eszköztárunk, kapcsolatrendszerünk, amivel a helyzetet adhoc kezelni tudjuk?

Másrészt tudunk-e tanulni és mit a jelen helyzetből, FELKÉSZÜLTEBBÉ VÁLNI A JÖVŐBELI HASONLÓ HELYZETEK KEZELÉSÉRE. Azt mondják hasonló méretű krízisek egyre sűrűbben fognak felbukkanni a világban. De hogyan tudunk felkészülni rájuk?

Egyrészt, ha nem volt meg a fent említett kockázati térképünk és tervünk, akkor ideje nekiállni! Másrészt csiszolni, javítani a meglévő beszállítói és belső szakmai kapcsolatainkat. Az ilyen krízis helyzetekben derül ki igazán a kapcsolatokról, hogy mennyire erősek, időt állóak. Harmadrészt megfontolni az oly sokszor hangoztatott nearshoring (közeli források felkutatása a távolságból és kultúrák különbözőségéből adódó kockázatok csökkentésére) és dual sourcing (a több lábon állás taktikája) eszközök bevonását a megoldásaink közé.

Tud-e segíteni ilyenkor az a szakmai közösség, aminek tagjai vagyunk? Azt gondolom mindenképpen igen, és merni kell kérdezni, kérni (jusson eszünkbe a sokszor emlegetett Steve Jobs idézet).

Váljunk jobbá és szakmailag erősebbé ebben a válságban! És persze vigyázzunk egymásra! 

Válaszok

Megosztás

Tetszett? Ossza meg ismerőseivel!

X